Nincs engedélyezve a javascript.
Párizsi Nagyáruház
Egyedülálló épület a múlt század viharos éveiből


Az épület elődje

Az áruház az 1885-ben Petschacher Gusztáv tervei alapján épült neoreneszánsz stílusú Terézvárosi Kaszinó helyén áll, amely egykor a környék jómódú polgárainak találkozóhelye volt. A textilgyáros Goldberger fivérek egyike, Goldberger Sámuel 1908-ban vásárolta meg a kaszinó épületét, és a következő évben Sziklai Zsigmond tervei szerint megkezdődött az új, késő szecessziós stílusú áruház építése.



Budapest új csodája, a Párisi Nagy Áruház

Az áruház 1911. március 3-án nagy közfigyelem mellett nyílt meg. A hétemeletes, szecessziós stílusú épület messze kiemelkedett az Andrássy út egységes eklektikus házai közül. A döbbenetes méretű, fedett, márványoszlopos hall, amely négyemeletnyi magasságig körülfogta az összes áruosztályt, az aranyozott lépcsőfeljárók, a Zsolnay díszítőelemek, Róth Miksa üvegablakai és az üvegfalú, tükrös felvonók azonnal elkápráztatták a belépőket.
Az árukat 24 jól szervezett, teraszszerűen elhelyezett osztályon, üveges pultokban, nyitott állványokon és polcokon helyezték el. Minden emeleten külön pénztár, csomagoló és házi telefon volt. Az épület teteje is nyitva állt a látogatók számára, telente a tetőteraszon létesített jégpálya várta a korcsolyázni szeretőket. A pincében alakították ki a villamosságot fejlesztő gépház, a vízszolgáltató gépek és a telefonközpont számára a helyet. Az intézmény 5-600 alkalmazottat foglalkoztatott, akik számára az alagsorban rendeztek be ruhatárat, étkezdét és orvosi rendelőt. Kétségtelen tény, hogy a Párisi Nagy Áruház a világszínvonalat hozta el Magyarországra, s hazánk eme első igazi áruháza impozáns megjelenésével, jól szervezett részlegeivel, egységes áraival a világ bármely nagyvárosában megállta volna a helyét.



A válság évei

Az áruház fejlődésének az I. világháború vetett véget. Az egyes osztályait önálló kereskedőknek adták ki, s az üzletek között csak annyi kapocs maradt, hogy egységesen szabták meg a nyitva tartás idejét, összehangolták a tűzrendészeti intézkedéseket, valamint Goldberger 1927-ben bevezette a kötelező kollektív reklámozást. Lényegében a Párisi a húszas évek elejétől feladta a jellegzetes áruházi szervezeti formát, és bazár jellegűvé alakult vissza. Dömpingáraival a kispénzű vásárlók lehetőleg minél szélesebb körét célozta meg, ami kifejezetten riasztóan hatott a középosztályi vevőkre. A főváros egyik legolcsóbb vásárlóhelye lett.



Az államosítás és a Divatcsarnok

A II. világháború során a Goldberger család tagjainak többsége Portugáliába menekült. A magára hagyott épület szerencsésen átvészelte a nagy világégést, de a háború utáni államosítást már nem tudta elkerülni. Több mint tíz éven keresztül könyvraktárként használták. A Szövetség utcai Magyar Divatcsarnok az 1956-os forradalom idején rendkívül megrongálódott, így átköltözött a valamikori Párisi Nagy Áruház épületébe, és két emeleten elkezdődött az árusítás. Bár a forgalom újra föllendült, néhány év múlva mégis bezárták a most már Divatcsarnoknak nevezett, Andrássy úti épületet, és elkezdték felújítani. Az újjáalakított Divatcsarnok forgalma ezután évről évre egyenletesen növekedett. Az intézmény többször elnyerte a Kiváló Áruház címet. Az épület ebben a formában üzemelt egészen 1999-ig, amikor újra bezárták. Hosszú ideig nem volt gazdája, és állapota évről évre egyre súlyosabb lett. Az ingatlant végül is 2005-ben a luxemburgi székhelyű Orco Property Group vásárolta meg. Az Orco kezdetben luxusáruházat szeretett volna itt nyitni, amely közel állt volna az egykori párizsi nagyáruházak hangulatához. A nagyszabású tervet később pénzügyi problémák miatt elvetették, és egy bolttal és kávéházzal kombinált irodaház terve született meg Tiba János építész által.



Régi pompájában a megújult épület

Az épület felújítását alapos művészettörténeti kutatás előzte meg, az átalakítás során az építészeti örökség megtartása mellett a környezetvédelemre is nagy hangsúlyt helyeztek. A legnagyobb feladat a háború utáni átalakítások nyomainak eltüntetése volt, hogy az áruház eredeti szerkezete láthatóvá váljék. Helyreálltak az épület arányai, kitisztult a tér, és kisebb változtatásokat leszámítva olyan lett az épület, amilyen 100 évvel ezelőtt volt. Az épület első bérlője, az Alexandra Könyvesház 2009. november 10-én nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt.


Ez hát az épület története, a mítosz útja a XIX. század végi kaszinó szivarfüstös úri világától – számtalan változás, megújulás és újrakezdés után – egészen a máig, a XXI. század elejei modern könyvpalotáig. S ha az épületbe lépve megérezzük e falak mindent átvészelő erejét, azt is tudhatjuk, hogy a történetnek itt még nincs vége…




Képgaléria

Képgaléria